Karácsonyra hangolódva hoztam néhány kávéreceptet, amelyeknek ízvilágát kifejezetten a – szerintem – karácsonyhoz passzolóan állítottam össze.
Szeretném lelassítani az adventi várakozás idejét. Imádom a decembert és imádok várni a karácsonyra. Azon kapom magam újra és újra, hogy az utcán sétálva a házak ablakait és erkélyeit nézem és minél erősebben meg akarom élni a gyönyörű, olykor még túlzásba is vitt karácsonyi fényeket. Az otthonunkban is rendre beizzítom a meghitt dekorvilágításokat és a gyertyákat. És akkor ott vannak a finomabbnál finomabb karácsonyra készülős gasztrocsodák, mint a bejgli, a mézeskalács, a zserbógolyó (utóbbi kettőt most egy kedves ügyfelemtől kaptam ajándékba, és mondanom sem kell, elég hamar kimerült a szép csomagolás tartalma egy karácsonyi filmnézős este során). De nem lenne tejhabos ez a cikk, ha nem esne szó, sőt, ha nem kapna hangsúlyt a karácsonyi kávé.
Az utóbbi napokban egy játékra invitáltam magam. Megkérdeztem magamtól, milyen szavak jutnak eszembe a karácsonyra gondolva, és elképzeltem, hogy ezekhez a szavakhoz milyen kávévariációkat és ízeket társítanék. Nos, így kísérleteztem négy kávérecepttel, amelyeket most megosztok veletek inspirációként.
Megfázásra fűszeres espresso (vagy macchiato)
Mivel a szokásos téli megbetegedésem az utóbbi hetek egyikére esett, így adta magát az első – nem kifejezetten pozitív – asszociációm: meghűlés, tél és hideg. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem a megfázás automatikusan hozza magával a gyömbért, és a meleg, csípős, baciölő ízeket. Így elkészítettem egy jó kis gyömbéres-chilis kávékölteményt.
A hozzávalók 3 adaghoz:
- 15 g őrölt kávé
- 1 kk gyömbérpor
- 2 tekerésnyi chili az őrlőből
- 1/3 kk szegfűszeg
- ½ kk szerecsendió
Elkészítése:
Az összes hozzávalót egy tálkában összekertem, majd beleadagoltam Bialetti Bricca kotyogós barátomba, és együtt főztem belőlük kb. 3 adag kávét. Miután megkóstoltam forrón, konstatáltam, hogy érdekes, kellemesen csípős főzetet kaptam, amit akár még egy tekerésnyi chilivel tovább lehetett volna bolondítani. Megállapítottam továbbá, hogy sajnos még mindig utálom a szegfűszeg ízét, és ez erősen dominált a főzetemben, így enyhítésként néhány csepp sűrű rizstejszínt igényeltem mindehhez; így lett egy fokkal selymesebb és kevésbé átütően szegfűszeges a kávém.
Forralt bor-fűszerekkel főzött espresso (vagy macchiato)
A karácsony és a tél másik elmaradhatatlan asszociációja számomra a forralt bor. Így adta magát, hogy a forralt bor fűszervilágát szeretném visszakapni a kávémban is, kivéve magát a bort…; azért azt meredeknek éreztem volna.
A hozzávalók 3 adaghoz:
- 15 g őrölt kávé
- ½ kk ánizs
- 1 kk fahéj
- 1 kk nádcukor
- és most jönne a szegfűszeg, de az előző recept során összevesztem vele, így most őt kihagytam a buliból kegyetlenül
- csészénként 1 kk bio kandírozott narancshéj
Elkészítése:
A fűszer hozzávalókat az őrölt kávéval összekevertem és ismét Bialetti Briccában főztem belőlük kb. 3 adag kávét. A narancshéjakat a kis csészékbe adagoltam és rájuk öntöttem a forró kávét. Ízlés szerint ezt is lehet egy kis rizstejszínnel lágyabbá tenni. Az eredmény szerintem abszolút forralt boros lett. A végén pedig, ha szeretitek, ki is lehet kanalazni a fűszeres kávéban ázott narancshéjakat.
Tippem ehhez a recepthez:
- citromhéjjal is biztosan különleges és ízletes lehet a főzet, ám én azt az intenzív citrusossága miatt nem éreztem volna annyira téli italnak
- a harmadik főzetet cappuccinoként (kb. 1,5 dl tejhabbal) is kipróbáltam, és azt hiszem, ez még jobb élményre sikerült, mint az espresso vagy macchiato változat
Mese habbal: teás cappuccino
A következő – szerintem egyértelmű – asszociációm a mesevilág volt. Készítettem is mesét sok habbal, kétféle elkészítési módon. A név beszédesen realisztikus: a hab ugyanis – tekintve, hogy vegán volt szegény – hamar összeesett és egészen unalmas kinézetű italt hagyott maga után. Ám a rém külső mindkét verziónál igazán mesés, nagyon kellemes beltartalmat rejtett magában.
A hozzávalók:
- az 1. verzióhoz 8 g őrölt kávé, a 2. verzióhoz 15 g őrölt kávé
- mindkét verzióhoz 2-2 kk Darlington Száncsengő szálas tea (Rooibos tea, narancshéj, mandula, kókuszszirom), de ízlés szerint lehet több vagy kevesebb teafűből is készíteni
- 1-1 löttyintésnyi rumaroma (de igazi rummal sokkal pikánsabb lett volna)
- 1,5-1,5 dl tejhab (én semleges ízű növényi tejből készítettem)
- ízlés szerint tejszínhab (én vegán tejszínhabból készítettem)
Elkészítése:
1. Főztem egy nagyobb bögrényi teát, majd az áztatási idő letelte után készítettem egy klasszikus espressot, karos espresso géppel. A kávéba öntöttem 0,5 dl teát, belelöttyintettem a rumaromát, majd tejhabbal felöntöttem, hogy cappuccinot kapjak. A tetejét tejszínhabbal díszítettem. Ez a verzió egy édeskésebb, a habos mese hangulatát átadó, kellemes délutáni ital lett.
2. A kávét és a teafüvet összekevertem, és együtt főztem belőlük Bialetti Briccával ismét kb. 3 adag kávét. Ezekből az 1. verzióhoz hasonlóan, rumaromával ízesítve cappuccinot készítettem. Az eredmény egy karakteres, a száncsengő tea füvesebb, nyersebb marcipános ízvilágát jobban tükröző kávéital lett.
Általános tippem a Bialetti receptekhez:
Bialetti Briccával jó cremájú, espressohoz hasonló főzetet lehet készíteni, ám mindhárom kávérecepthez tökéletesen illett volna a French Press főzet, azaz egy áztatásos technika, amellyel valószínűleg még komolyabb ízeket elő lehetett volna varázsolni. Azonban bevallom, Leprikon cica egyszer ismerkedés gyanánt a konyhapulton találta magát akkori French Press készítőm mellett és jó cica módjára pacsizni szeretett volna vele, ám szándéka nem lelt viszonzásra, az üveg készítő ugyanis inkább levetette magát a pultról, így Leprikon ijedten elviharzott; én bosszankodva üvegdarabokat söprögettem, és azóta French Pressről álmodom. Szóval ez most nem volt opció nekem.
Karácsonyi varázslatos latte
Ha karácsony, akkor a varázslat és a csodavilág számomra elmaradhatatlan. Jöhet ez utcai fények, vagy akár otthoni bekuckózás formájában: karácsonyi pizsiben, lehangolóan vastag zokniban, kanapén elterülve és karácsonyi mesét/filmet nézve, közben meleg, habos kávét kortyolgatva, csakis óriási bögrében. Ezúttal azonban a látvány kedvéért a bögrét egy átlátszó lattés pohárral helyettesítettem, de nagy bögrében biztosan még klasszabb lett volna. Hozzá bejglit tálaltam.
A hozzávalók:
- 8 g őrölt kávé
- méz, ízlés szerint (de juharsziruppal még pikánsabb lehetett volna)
- egy löttyintésnyi vanília aroma
- pillecukor, ízlés szerint (én hármat tettem a tejhabba, egyet a tetejére)
- 1,5 dl tejhab, ami egy cappuccino tejmennyisége inkább, ám a pillecukor térfogata okán elég ennyi tejhab is (én növényi tejjel készítettem)
- ízlés szerint tejszínhab (én ismét a hamar összeesős vegán habból készítettem)
- dekorcsoki, ízlés szerint
Elkészítése:
A pohár aljára mézet csorgattam, elkészítettem a tejhabot, és ráöntöttem a mézre. Egy klasszikus espressot főztem, majd abba vanília aromát löttyintettem, és ezt beleöntöttem a tejhabba. Belehalmoztam az egészbe a pillecukrokat. A lattét ezután tejszínhabbal, még egy pillecukorral és dekorcsokikkal díszítettem. Az eredmény? Elképesztően édes, cukorbomba varázsital, ami bevallom, abszolút túlnőtt rajtam. Két kortyig bírtam (habár tényleg finom volt, ám nem vagyok jól képezve a cukros édességeket illetően). Édesszájú kedvesem ellenben csillogó szemekkel tett eleget a feladatnak, hogy elfogyassza, „végre az én italom” kommentet hozzáfűzve. Szóval édesszájú kávérajongóknak kifejezetten ajánlom ezt a receptet.
Összességében csodás kalandnak voltam részese, de azért maradok inkább a natúr kávé ízénél. Gyorsan ittam is egyet, a biztonság kedvéért.
Egészségetekre! Ha bármelyik receptet kipróbáljátok, nagyon örülök a visszajelzéseiteknek. Írjatok bátran.
Meghitt, tejhabos karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek!
Nita
