Bécsi kiruccanásomból íme egy rövid kávés eszencia: avagy a bécsi kávé a klasszikus kávéházban és a specialty kávézóban is magával ragadó élmény.
A bécsi kávékultúráról mindannyiunknak van valamilyen ismerete, ha csak annyi is, hogy az egész város egy paradicsom, ami a kávéházakat illeti. A legnívósabb Centrál és Landtmann kávéházon túl is van azonban kávézós élet a városban. Mivel számomra nem az 1900-as évek elejét idéző, cigarettafüsttel átjáratott, klasszikus bútorzat, illetve a csokornyakkendős modorosság jelenti a fő vonzalmat a kávézós hangulatban, inkább izgalmas élménynek találtam összehasonlítani, hogy milyen érzések járnak át, amikor egy elegáns kávéházban, és amikor egy újhullámos, laza kávézóban töltök el fél órát kávézással.
Melange a múlt század elejéről
A Goldegg kávézó 1910-es megnyitása óta politikai szempontból jelentős szerepet töltött be: amellett, hogy a vasutasok lazításának egyik fő helyszíne, a második világháború idején a forradalmi szocialisták fontos találkozóhelye is volt. Lokációját tekintve a bécsi Főpályaudvar közelében, az Argentinier Strassén van, nem messze a Belvedere kastély barokk épületétől és parkjától.
Cafe Goldegg, Bécs
A kávéház modern hatású terasza az utca járdáján foglal helyet. Belső terébe lépve, mintha visszaugrottunk volna jó néhány évtizedet: nagy belmagasságú, kétszárnyú helyiségkomplexum fogad, mindkét szárny végében virágsziromhoz hasonló óriási tükrökkel. A fekete-fehér „ünneplőbe” öltözött felszolgálók kissé feszesen, ám egészen kedves ábrázattal sürögnek-forognak az eredeti, nyikorgó parkettán, az ódon bútorok között. Minket a Meryl Streep által megszemélyesített Miranda Priestly, Az ördög Pradát visel szeszélyes és igen feltűnő jelenséget alkotó, csinos üzletasszonya fogad, és szinte nyájas udvariassággal bátorít, hogy bőröndünket helyezzük el a bejárati ajtó melletti fogas részlegén, majd tetszőleges asztalnál foglaljunk helyet. Ekkor szembesülünk a XXI. század és a XX. század eleji időszak vegyülésének gyönyörű példájával: hiába a valószínűleg eredeti, zöld plüssborítású fa bútorblokkok, régi fa székek és a márványszerű asztalok, azok felületén ugyanis a papír alapú menü-könyv mellett ott tündököl egy-egy QR kód matrica, amely elektronikusan is az ital-és étlaphoz vezet bennünket.
Melange a Cafe Goldegg asztalán
Nem kérdés, hogy egy bécsi kávéházban a melange-ra esik a választásom. Laktózmentes tej nincs, de zabtej van ám. A melange-zsal kapcsolatban számos félreértés létezik a kávézó köztudatban. Sokan azonosítják ezt az italt a mézes-tejes kávéval. A kaiser melange-ban valóban van méz és tej, de tojássárgája is. Mindazonáltal a klasszikus melange a cappuccino-hoz hasonlít, csak fele-fele arányban tartalmaz egy adag espresso-t és egy adag gőzölt tejhabot. A melange-ba kerülő espresso tipikusan sajátos bécsi pörkölésű (mondhatjuk, hogy közepes pörkölésű) Arabica kávéból készül. Pontosan ezt kaptam a Goldeggben. Kellemesen selymes, kissé túlforrósított, de kifejezetten finom kávéitalt kortyolhattam, miközben még feszengett bennem a néhány órával ezelőtti Budapest-Bécs vonatút elkeserítő körülményeinek a rideg emléke.
Kedves Bécs, megérkeztem!
A klasszikus kávéház után éles kontrasztot adnak a bécsi Józsefváros kerület tiszta, nyugodt utcái és modern üzletei. Utóbbiak az Alser Strasse mentén meglepetésünkre, egy májusi péntek este ellenére is, 6-kor már bezárnak. A patinás belvárosi épületekkel szemezgetve megállapítjuk, hogy azok pont olyan szépek, mint a budapestiek, csak éppen a vakolat sehol sem hiányzik róluk, szemben budapesti társaikkal. Habár itt sincs ám kolbászból a kerítés: a falfirkászok talán még eggyel aktívabban tüsténkednek itt az utcákon, mint otthon.
The Pelican Coffee Company, Bécs
A villamos sínek mellett haladva az egyik mellékutcába, a Pelikangasséba érkezünk. Itt kapott helyet a „The Pelican Coffee Company” specialty kávézója. Az apró, egylégterű kávézó falain kortárs művészek alkotásai, a pultokon könyvek, az asztalokon pedig az utolsó részletekig kidolgozott, bájos, natúr asztaldíszek tündökölnek a hely brand-nevével és logójával ellátott üvegekben.
A barista őszinte kedvességgel, laza és magabiztos angollal üdvözöl minket, ami külön szívet melengető érzés ebben az egyébként is befogadó térben. Egy cortadot rendelek a hely saját pörkölésű brazil Arabica kávéjából. Az eredményben nem csalódok: a specialty kávéktól megszokott világos pörkölésű, kissé virágos, közben nugát és karamell ízvilágot nyújtó, nem túl savas kortyokkal ajándékoz meg a barista srác, gyönyörű latte arttal tálalva azt egy Pelican névjeggyel bevésett kerámia csészében. A halk zene és a kávézóban csöndesen olvasgató, diszkréten beszélgető vendégek meghitt légkört teremtenek egy nosztalgiával átszőtt, mély beszélgetéshez, s közben átjár engem a gondolat: „Kedves Bécs, megérkeztem!”.
Cortado a bécsi Pelican kávézóban
Kastélyon innen és túl
Nagyvároshoz méltóan Bécs is tartogat „must have” látnivalókat, úgymint a belvárosi színház, a parlament, a Városháza, a Szent István-székesegyház, az opera és a Schönbrunni kastély épülete és parkja. Ezeket kívülről is nagy élmény szemügyre venni, ha esetleg nincs idő betérni mindegyikbe. Az már kellemetlenebb, ha azért maradsz le az egyébként fő úticélodnak tervezett Schönbrunni kastély látogatásáról, mert nem tudsz róla, hogy a belépőt legalább egy nappal korábban meg kell rendelned, különben aznap már nem lesz jegy, amit eladhatnának neked. Nos, mi ezúttal pont így maradunk le a 40 helyiségből álló múzeum szépségeiről. Kénytelenek vagyunk hát beérni a hatalmas kastélyparkkal, benne a szebbnél-szebb növényekkel, giccses szökőkutakkal, játékos kergetőzésre hívogató sövény-labirintusokkal és a mediterrán nyarat idéző narancs-és citromfákkal.
Melange a schönbrunni Schlosscafe teraszán
Jó kávéturistaként azért igyekszünk minden percet kihasználni, így a parkban tartózkodásunk idejére is gondoskodunk jól megérdemelt kávé és snack adagjainkról. Tesszük mindezt hely hiányában az egyetlen szabad asztallal még épp rendelkező Schlosscafé teraszán, amely közvetlenül a jegyirodából nyílik, az embertömeggel megtelt kastély előudvarára kilátást kínálva. A hely nevéből adódóan jó kávéra számítunk a turistáknak szóló emelt áron, ehelyett borzalmasan rossz minőségű melange-ot kapunk, a turistáknak szóló emelt áron. Sebaj, a pretzel és a sajtos-diós szendvics puha, friss és finom is cserébe, a felszolgáló imádnivalóan készséges, és amúgy éjjeli szállásunkról érkezve még a csodás reggeli tökmagkrém, a helyben sütött gofri és a hotelekben kapható kávékhoz képest ezer fokkal jobb, szinte hihetetlenül finom latte, emlékei szeretgetik belülről testünk bugyrait, elégedettségi szintünket a helyén tartva.
Cappuccino és narancsos-csokis pite a bécsi Nook kávézóban
Utunk végül egy újabb specialty mennyországba vezet. A Schönbrunni kastélypark közelében egy kis mellékutca, az Altgasse, kisvárosi hangulatot idéző épületei között található az igen napos terasszal rendelkező újhullámos kávézó, a Nook café (Nuk). Igazi vintage birodalom, fával, natúr dekorelemekkel és pasztellszínekkel. Ami a kávét illeti, a Fürth Kaffee által pörkölt biokávékat lehet itt kóstolni, 100% indonéz Arabica fajtából, valamint brazil, illetve perui Arabica és ugandai Robusta keverékéből. Nekünk most az indonéz Arabicára fáj a fogunk, és cappuccino-t kérünk belőle. A sütik terén bőven akad választék, ám engem végül magával ragad a narancsos-csokis pite, physalisszal díszítve. Az árak itt már tükrözik, hogy valamennyire távol estünk a fő turista látványosságoktól. A kávézós csapat és a vendégek fiatalsága békével ajándékoz meg minket. Hamarosan indulunk haza. De még pihennénk itt.
Bécsi Nook kávézó (Nuk)
[Kiemelt kép forrása: A tejhabos mindenit - The Pelican Coffee Company, Bécs]
