Gasztrokaland Amszterdamban – 8 hely, amit nem érdemes kihagynod – I. rész

Kávézzunk Hollandiában! 3 nap Amszterdamban, amit jórészt kávézással és evéssel tölthettem. Megmutatom, milyen helyeken jártam; kalandozz velem.

A hajnali nap sugarai magabiztosan hatolnak be a Ferihegyi reptér üvegóriás ablakain, hogy a korán induló járatok utasait – ha a biztonsági ellenőrzés közben még nem sikerült volna – felébressze éjjeli zombi-üzemmódjukból. Én már izgatottan majszolom a reggelire csomagolt sajtos bagettemet. Amszterdamba készülök.

A fejemben sorra futnak végig a helyek, amiket tervezek majd meglátogatni. Pontosabban: végig kóstolni. Nyilván vannak alap kulturális látnivalók a városban, amelyeket szinte kötelező beiktatni, ha erre jársz: a Van Gogh múzeum, a nemzeti múzeum (Rijksmuseum), a Royal Palace, Anna Frank és Rembrandt háza, a beginaudvar (Begijnhof) és a hajólakások. Nekem azonban ezen az utazáson nem a kulturális látnivalók lesznek a fókuszomban, hanem a kávézók. Mielőtt félremenne ez a gondolat: nem, nem azokra a kávézókra céloztam, amiket Amszterdam sajátosságaiként szoktak emlegetni a turisták; vagyis nem a coffeeshopokra és nem is azokra a bizonyos sütikre pályázom. Gondosan ügyeltem is rá a tervezési fázisban, hogy specialty coffee vagy café néven böngésszek a lehetőségek között.

Bocca Café

Az izgalmas, a szél által megtréfált repülőút után nyomban a belvárosba tartok egy villamossal. Éppen itt az ideje a reggeli kávémnak, amit a Bocca kávézóban fogok beszerezni. A fenntarthatóság, a specialty kávézás, a minőségre törekvés, a fair termelés és kereskedelem támogatása, illetve az edukációs cél csak úgy árad a weboldaluk soraiból, így nagy reményekkel lépek be a nem közvetlenül a turistáknak szóló csilli-villi, hanem a kissé szemetes, ám annál inkább helyi utcácskában diszkréten elhelyezkedő kávézóba.

Az ajtóban kiállítva egy kissé viseltes Probat Emmerich kávépörkölő gép fogad: nem épp mai darab; mellette tágas polcokon sorakozó kávécsomagok és kávéfőző gépek. Kedves, mosolygó baristák, gyönyörű és mindössze néhány választékot képező sütik, és a reggelt itt indító vendégek, üzleti megbeszélések; nagyon laza hangulat uralkodik itt bent. Helyet foglalok egy nagy ablak alatti kis sarokban, és a nagyon korrekt, Bocca világos pörkölésű kávéból készült cortadomat kortyolgatva hangolódom az Észak Velencéjének tartott holland vízi városra.

Cafe de Jaren

Gyalog veszem nyakamba a gyönyörű, napsütéses várost. Mint utóbb megtudom, ez a nap az illúziókeltés napja volt, hiszen olyan szikrázó napsütésben és melegben pompáztak az utcák, hogy olykor még nekem is lecsordult egy-egy izzadságcsöpp a homlokomról. Utóbbit nem csupán a meleg, hanem a helyi biciklisek miatti izgalmam is kiváltotta néha. A belvárosban alig lehet autóval találkozni, azok között is inkább áruszállítókkal vagy taxisokkal; nem véletlenül köti össze a köztudat Amszterdamot a biciklikkel. A bringás közlekedésre épült és nekik kedvez az egész belváros szerkezete, kiegészülve a villamossínekkel. Nem győzöm kapkodni a fejem a pillanatok alatt elsuhanó bringások után, és közben elégedetten szívom magamba a friss, folyómenti, benzingőztől mentes levegőt.

Miután séta közben behabzsoltam egy óriás duplacsokis-áfonyás muffint a Sophie’s Kitchen-ből, a Rokinhoz érkezve gyakorlatilag a központban találom magam. Itt az ideje az ebédnek. Még pár percig ücsörgök egy padon az Amstel folyó partján és gyönyörködöm a különleges, keskeny, az évek során kissé ferdén bedőlt, reneszánsz stílusú épületekben. Innen nem messze található a Cafe de Jaren, amelyről annyit tudok előzetesen, hogy a Rembrandt kedvelt festőhelyeként számon tartott területen, egy régi banképület aljában található, közvetlenül a folyóparton, teraszáról kilátást kínálva a vendégeknek.

Amint belépek az ajtón, konkrétan tátva marad a szám: ilyen gyönyörűen kidolgozott, díszes, tágas belső teret kávézóban ritkán látni. Közösségi, co-working jellegű asztalsorok, apró kávézós-beszélgetős asztalok és étkezésre invitáló asztalok egyaránt megférnek a helyen. A folyóra panorámás teraszt tényleg komolyan gondolták: akár hajóval közlekedve is megközelíthető a kávézó; és az alsó szintjének hatalmas, ablakos üvegfala a dánoknál ismert hygge enteriőrre emlékeztet. Közvetlenül a terasz mellett, az ablakok tövében fogyasztom el a hely napi menükínálatából sült paprikakrémlevesemet és humuszos házi kenyeremet grillezett zöldség toppinggal gazdagítva. Ha az igényes ebédtől még nem éreznék elegendő hálát, erről gondoskodik a számla is, ami meglepően korrekt végösszeggel áll elő.

Le Pain Quotidien

Jóllakottan nyomban folytatom gyalogos városnézésemet. A Vondelparkba készülök. Ezt az óriási zöld területet Budapest Margit-szigetéhez vagy New York Central Parkjához hasonlítom fejemben, és talán nem is tévedtem ezzel. Igazi helyi relax-paradicsom, tavakkal, fűben piknikező városiakkal, kézen fogva andalgó szerelmespárokkal, futkározó kutyákkal, még mindig őrült biciklisekkel. Természetesen én is vegyülök, és leheveredem az egyik tó partján a fűbe, barátságos interakcióba keveredve egy apró ebbel, aki boldog izgatottságában azt sem tudja, merre szaladgáljon. Nem tudok betelni a körülöttem lévő emberek sokszínű egymás mellettiségének látványával. Abszolút multikulturális közegben vagyok, nem csak itt, hanem az egész városban; a különféle nemzetiségű, nyelvű, nemű, nemi identitású emberek egymást a lehető legnagyobb természetességgel elfogadó attitűdjében azt érzem, hogy nem is lehetnék jobb helyen. Minden belső vívódásom, magammal kapcsolatos kételyem, önbizalmi problémám egyszerűen egyre elhalványul az itt töltött órák múlásával. Mert itt úgy nézhetek ki, ahogy, úgy érezhetem magam, ahogy és olyan lehetek, amilyen akarok.

Ezekkel a gondolatokkal és ezzel a szellemiséggel hagyom el a parkot, hogy következő gasztro-állomásomra induljak. Egy komplett kutyaszitting műveletre leszek figyelmes, amikor egy biciklire rögzített talicskaszerű objektumon – és ahhoz kötve – egy kupacnyi békésen várakozó kutyába botlok a Vondelpark közelében lévő Coffe Concepts kávézó előtt.

Gyors fotózás után tovább haladok, mert úticélom némiképp messzebb, de még mindig a múzeumi negyedben található Le Pain Quotidien kávézó lesz. Ez egy több holland üzlettel is rendelkező, helyi franchise pékség-kávézó lehet, amelynek weboldala ugyancsak az organikus és a tudatos fogyasztásra törekvésről tanúskodik. Egy kis tér mellett apró teraszhoz érek, és Franciaországban érzem magam, habár ott még nem jártam.

Organikus kávéból és zabtejből egy cappuccinot rendelek, majd bekucorodom az emeleti faasztalok egyikéhez. Ezúttal latte art és szívet melengető kiszolgálás nem jár a kávéhoz, ám annak íze a leforrázott nyelvem miatti fájdalom után meglepően finom, kellemes, és az itt dolgozók kedélye még így is korrektnek és kedvesnek mondható.

Maoz

A nap zárásaként street food vagy junk food ételre vágyom. Az előzőek után kissé kakukktojás: se nem kávézó, se nem cozy, újhullámos hely, mégis évekkel ezelőtt Hollandiából eredt nemzetközi hódító útjára a Maoz falafelező vegetáriánus gyorsétterem. Esti partira készülő helyi fiatalok és turisták szállják meg az igazán pici helyiséget, a városközpont egyik forgalmas utcájában. Amint kiválasztom, hogy mekkora és milyen típusú pita-menüt szeretnék, néhány perc előkészítés után megkapom a melegre pirult teljes kiőrlésű pitát, benne a ropogós falafelekkel, és szabad kezet kapok kiválasztani és belepakolni a pultban lévő zöldségeket és szószokat. Közben asztalomra kerül frissen sült krumpliadagom is, curry szósszal nyakon öntve.

Ahogy a nap lassan elhagyja a látóterünket, kezd hűvösödni az este. Villamosra pattanok, hogy a szállásra jussak, amely Amsterdam World Trade Centerében található, a hatalmas, modern üvegépületek között, egészen más hangulatot adva az arra járóknak, mint a belvárosi hagyományos épületek. Álomra hajtom a fejem és közben arról ábrándozom, hogy holnap reggel palacsintával indítom majd a napot.

[Hamarosan következik a cikk folytatása...]

A cikkben szereplő helyeken ennyit fizettem:

Bocca kávézó – cortado zabtejjel: 4,1 euro

Sophie’s Kitchen – muffin: 6 euro

Cafe de Jaren – menü levessel és humuszos kenyérrel, zöldségekkel: 13 euro

Le pain – cappuccino zabtejjel: 5 euro

Maoz – kis menü falafellel és teljes kiőrlésű pitával, szabadon választható töltelékekkel, üdítővel: 13 euro